2. Fejezet

- Execuse me!! - mentem oda a reptéren azon belül a terminálba egy szőkés hajú 10-15 cm-rel magasabb sráchoz
- Yes?? - fordult felém
- Ahj.. - görbült le a szám, mert tök helyes és ahw... - Can You speak Hungary?? - kérdeztem reménykedve, mivel a végén valami hülyeséget nyögök ki neki angolul
- Igen tudok - mosolygott aranyosan én meg elvesztem gyönyörű szemeiben - tudok segíteni valamiben??
- Jah, igen - mosolyogtam - és bocsi, csak ezt a két sort tudom angolul kinyögni - basszus de hülye vagyok - vagyis hát, ööö.. leérettségiztem belőle és folyékonyan beszélem a nyelvet meg...
- Shh... Nyugi, ideges vagy?? - kérdezte mosolyogva, szuper Han égesd csak magad nem elég így is a bajod...
- Jah.. Bocsi csak, olyan ismerős vagy - váltottam témát
- Ööö.. igen az, lehet de.. - kezdte de egy lány megszólalt a hátam mögül
- Patocska Olivér?! Ezt nem hiszem el hogy, hogy ahhw.. csinálunk képet?? Kérleek - nézett boci szemekkel Patocska Úrra mert időközben beugrott hogy ki is
- Jah igen persze - mosolygott a lányra és én tovább álltam
20 perc bolyongás után hátulról elkapták a kezem és szembe fordított az illető magával
- Nah végre hogy megvagy - mosolygott - segítséget szerettél volna kérni, azóta kaptál?? - mosolygott továbbra is
- Jah igen - mosolyogtam - vagyis nem, annyit tudtam meg hogy az a futó emberke - mutattam a táblára - hogy az nem a WC-re fut - mondtam - szóval a WC-t keresem egy 20 perce de még bírom - mosolyogtam
- Nézd csak!! - mutatott az emeletre - ott van a WC - mosolygott
- Mi hol?? nem látom - vallottam beőszíntén
- Ott
- Most sem látom.. Ahjj.. Mindegy, azért köszi - mosolyogtam rá, de Ő kézen fogott és megindult velem az emeletre. Egy kicsit fura gesztus volt hogy kézen fogott, de nem törődtem vele ha megmutatja hogy hol  WC hát legyen
- Tessék itt van - álltunk meg a WC előtt
- Uhh köszönöm szépen - mosolyogtam és bementem.
Miután sikeresen elvégeztem a dolgomat és sétáltam ki az ajtón azt vettem észre hogy Olivér háttal áll nekem és olvassa a táblát ami előtte van
- Olivér?? - szólítottam meg
- Igen?? - fordult meg mosolyogva
- Kire vársz?? Vagy miért vagy itt?? - kérdeztem
- Igazából Téged vártalak, mivel gondoltam Te is egyedül vagy és Én is mehetnénk együtt - mosolygott. Igazából aranyos tőle hogy erre gondolt, de mi van ha valami pletyka lesz belőle?? - gondoltam magamban bár... Nyugi Han!! Csak a pillanatnak élj - erre a gondolatomra szélesen elvigyorodtam és Olivér felé fordultam
- Aranyos vagy - mosolyogtam - hova utazol??
- Frankfurt és Te??
- Szint úgy - mosolyogtam - és mi dolgod Frankfurtban??
- Kikapcsolódom - mosolygott - és neked
- Szint úgy. Kinél leszel ??
- Mercule Hotel és Te??
- Basszus minket összerendelt a sors - röhögtem el magam - Én is 2 hétig leszek és.. fogadjunk hogy Te is - mondtam
- Nem.. 14 napig - mondta komolyan
- Te hülye vagy - röhögtem el magam.. mire a hangos bemondó megszólalt
- Kérem a Frankfurti utasainkat beszálláshoz készülni
- Basszus most futás - nevettem el magam
***
- Jó utat kíván a Lufthansa - mondta be a repülőn egy női hang
Érdekes Olivérrel egymás mellé kerültünk én ablak mellé, ő pedig egy idős néni mellé. Imádok repülni a felszállás a legjobb, bár a leszállást nem díjazom, annak a részét főleg mikor földet érintünk... pont szárny rézén ültem úgyhogy a fényképek eléggé jók lettek. Nem tudom hogy sikerült, de teljesen véletlenül be aludtam, arra keltem fel hogy Olivér simogatja az arcomat és mond valamit de nem értettem, aztán az övemmel babrál, és akkor esett le hogy mi van mikor hatalmas huppanás+rázkódás, földet értünk.
- Utálok leszállni - mondtam aztán megállt a gép és mindenki tapsolt, velünk együtt. Majd mikor leszálltunk elindultunk a csomagjainkért.
- Menj csak én mindjárt megyek csak veszek valamit enni - mosolygott. Na jó, akkor keressük. Viszonylag gyorsan megtaláltam, és váram, vártam, Oli sehol a csomagjaink sehol... Most mi van?! Majd mikor úgy gondoltam meg kéne keresni Olit hogy mi van két erős kart éreztem meg a vállamon
- Mit csinálsz itt?? - hallottam meg a fülemnél iszonyú dögös hangját amitől kirázott a hideg...
- Várom a csomagunkat - fordultam felé
- A Barcelonai csomagoknál?? - nézett rám hatalmas vigyorral az arcán
- Ööööö... Aha??
- Nah jól van gyere,menjünk - mondta majd megindultunk a csomagjainkért.
***
Mikor végre kicsomagoltam, megbeszéltem Olival hogy a hallba találkozunk. Így elindultam lefele a lépcsőn, mire megcsúsztam és onnan semmi...


Hali!! itt 3. fejezet de ha nem érkezik legalább 2 komment akkor befejezem.,.. sorry...

1. Fejezet

Hol lehet a fasírt?? - gondoltam magamban, miközben a konyhában forgolódtam és kerestem a fasírtomat ahelyett hogy bőgök.
Hmmm.. De fincsi - ültem le az asztalhoz diadalittasan hogy megtaláltam a fasírtot, és úgy döntöttem, hogy ha már holnap elutazok 3 és fél hétre Németbe így nyár indító ként, hogy jól bezabálok...
Ja és hogy miért bőgök?! Naponta háromszor fordul elő, csak úgy. Szóval csak kijön aminek kikell. DE már tegnap elhatároztam hogy többet nem fogok, de hát mindegy.
- Hanna!! - szólított meg a kishúgom a legkisebb, ugyanis négyen vagyunk tesók. Maja, aki most 6 éves, mellesleg irtó aranyos, Timi aki 16 és Anyumékkal, vagyis Anyunkkal és a Jocival (aki a nevelő apunk és mellesleg imádjuk), ja és még van Luca hát igen, ő az akit senki sem érdekel de amúgy már 18 éves és még Anyuékkal és, de  a nap 23,5 órájában nincs otthon. És végül én, 20 éves vagyok és saját életem van, Budapesten élek egy kis lakásban amit imádok.
A kishugimmal azért akkora a kor különbség mivel ő a Jocitól van. És én elkövettem azt a hatalmas hibát hogy átírattam az eredeti vezeték nevemet, amikor apummal összevesztem nagyon csúnyán, de már nagyon megbántam, sok pénz is volt, nagyon sok, de Apumat is megbántottam.. De mindegy. Így most kettő Kővári, és kettő Horvát gyerek van a csalándunkban.
Ja és most Anyum meg meg a Joci és a kis tündéri Maja ma it vacsorázik amit nagyon csúnyán elfelejtettem...
- Szijja Kicsim - öleltem magamhoz a kis Drágámat - hogy vagy??
- Jól, de éhes vagyok, mert Anyu nem engedte hogy otthon indulás előtt egyek, mert jöttünk hozzád vacsizni - upszi.. ez de cink, akkor go étterem
- Anyu!! - kiabáltam
- Ki az és mit akar?? - jött be Joci a konyha ajtón, vagyis az ajtó helyén
- Jujj de kis vicces vagy. Úgy gondoltam elmehetnénk egy kajáldába kajcsizni - mosolyogtam
- Kérlek ne használj ilyen szavakat a Húgod elött mert egyre bővül a Hanna féle szótára - nevette el magát
- Milyen szavakat ne használjon és ki?? - jött be Anyum a kis kutyimmal a kezében ami egy kis Yorksi
- A Hanna szegény gyereket megfertőzi, így is elég baja van - viccelődött tovább - a másik  két nővérétől így is tanul elég sok hülyeséget. - fejezte be mondandóját
- Hogyha befejezted akkor indulhatnánk is - mosolyogtam
- Okés, de hova?? - kérdezte mosolyogva Anya
- Kajáldába, mert éhes a Hanna és én nagyon durván elfelejtettem hogy ma jöttök, mert pakoltam össze a cuccaim - vallottam be őszínén
- Nyugodtan szólhattál volna hogy púp vagyunk a hátadra..
- Nem egyenltalán nem erről van szó, csak simán elfelejtettem, mivel holnap repülök és egy ici-pici szót se tudok kinyőgni Németül.. - mondtam - jah bocsika.. Tudok. ja - hadartam el és közben hülyén mosolyogtam
- Jól vagy kislányom?? - jött oda Anyum és megfogta a homlokom
- Ahj.. Igen csak nem indulhatnánk?? - kérdeztem közben megfogtam a kocsi kulcsom
- Biztos nem veled  megyünk - jelentette ki a Joci
- Nem tudom hogy Ti mit csináltok de én az én autómmal megyek - jelentettem ki
-  Én is Hannával megyek!! - jelentette ki Maja- És sikerült 2 autóval elindulni az a Mekibe
***
Végre itthon - dőltem bele a puha ágyikómba. Majd miután elhatároztam magamban bevonultam a fürdőbe és elintéztem a teendőim. Majd behuppantam az ágyamba immár pizsiben és alváshoz készülődtem - elöttem áll a nyár és kitudja mi fog velem történni... Lehet meglelem a nagy őt, vagy lehet életem legrosszabb nyara lesz.. kitudja.. de egy a fontos: csak a pillanatnak szabad élnem és no problem :)

Szereplők

Horvát Hanna
- 19 éves
- egyedül él
- van egy kutyája Marcipán
- pincérnek tanult (de a mekiben dolgozik)
- szünetelnek a párjával
(vagyis mindenki azt csinál amit akar egy ideig)
- Budapesten lakik egy lakásban
- sok hibát követ el, amiket általában ki is javít...




Patocska Olivér
- 23 éves
- egyedül él
- zenészi pályán fut 2 éve
- most végre kapott (kaptak) 3 hét szabit
- nincs barát nője
- Budapesten lakik egy lakásban

  

Justin  Never
- 19 éves
- Angliában élt egy évet, addig a barát nője Magyar országon maradt, de együtt voltak, most hogy visszatért egy ideig szünetelek, és várják, bíznak benne hogy fellobban a láng ami egy időre kialudt...
- táncos és ez miatt utazott külföldre
- most Budapesten él
- egyedül lakik

,,

Feng Ya Ou Ferenc

- 23 éves

- Budapesten lakik

- egyedül él

- nincs barát nője

- zenészi pályán fut 2 éve

- most végre kapott (kaptak) 3 hét szabit

Vavra Bence

- 20 éves

- van barát nője 

- egyedül él (még)

- zenészi pályán fut 2 éve

- most végre kapott (kaptak) 3 hét szabit

- Budapesten lakik

Szikszai Péter

- 25 éves

- van barát nője

- együtt élnek

- zenészi pályán fut

- most végre kapott (kaptak) 3 hét szabit

- Budapesten élnek

Figyelem!! Figyelem!!

A blog nem megtörtént cselekményeket tartalmaz és a szereplők adatai sem feltétlen igazak!! Szikszai Péter és Vavra Bence nem feltétlen lesz benne annyit mint a többi szereplő, bár Justin sem lesz benne az elején sokat, de fontos szerepe van!! Köszönöm a figyelmet :)

puszi: Viky <3

Ui.: a blog (elég sokára) augusztus 20.-án fog nyitni :))