2. Fejezet

- Execuse me!! - mentem oda a reptéren azon belül a terminálba egy szőkés hajú 10-15 cm-rel magasabb sráchoz
- Yes?? - fordult felém
- Ahj.. - görbült le a szám, mert tök helyes és ahw... - Can You speak Hungary?? - kérdeztem reménykedve, mivel a végén valami hülyeséget nyögök ki neki angolul
- Igen tudok - mosolygott aranyosan én meg elvesztem gyönyörű szemeiben - tudok segíteni valamiben??
- Jah, igen - mosolyogtam - és bocsi, csak ezt a két sort tudom angolul kinyögni - basszus de hülye vagyok - vagyis hát, ööö.. leérettségiztem belőle és folyékonyan beszélem a nyelvet meg...
- Shh... Nyugi, ideges vagy?? - kérdezte mosolyogva, szuper Han égesd csak magad nem elég így is a bajod...
- Jah.. Bocsi csak, olyan ismerős vagy - váltottam témát
- Ööö.. igen az, lehet de.. - kezdte de egy lány megszólalt a hátam mögül
- Patocska Olivér?! Ezt nem hiszem el hogy, hogy ahhw.. csinálunk képet?? Kérleek - nézett boci szemekkel Patocska Úrra mert időközben beugrott hogy ki is
- Jah igen persze - mosolygott a lányra és én tovább álltam
20 perc bolyongás után hátulról elkapták a kezem és szembe fordított az illető magával
- Nah végre hogy megvagy - mosolygott - segítséget szerettél volna kérni, azóta kaptál?? - mosolygott továbbra is
- Jah igen - mosolyogtam - vagyis nem, annyit tudtam meg hogy az a futó emberke - mutattam a táblára - hogy az nem a WC-re fut - mondtam - szóval a WC-t keresem egy 20 perce de még bírom - mosolyogtam
- Nézd csak!! - mutatott az emeletre - ott van a WC - mosolygott
- Mi hol?? nem látom - vallottam beőszíntén
- Ott
- Most sem látom.. Ahjj.. Mindegy, azért köszi - mosolyogtam rá, de Ő kézen fogott és megindult velem az emeletre. Egy kicsit fura gesztus volt hogy kézen fogott, de nem törődtem vele ha megmutatja hogy hol  WC hát legyen
- Tessék itt van - álltunk meg a WC előtt
- Uhh köszönöm szépen - mosolyogtam és bementem.
Miután sikeresen elvégeztem a dolgomat és sétáltam ki az ajtón azt vettem észre hogy Olivér háttal áll nekem és olvassa a táblát ami előtte van
- Olivér?? - szólítottam meg
- Igen?? - fordult meg mosolyogva
- Kire vársz?? Vagy miért vagy itt?? - kérdeztem
- Igazából Téged vártalak, mivel gondoltam Te is egyedül vagy és Én is mehetnénk együtt - mosolygott. Igazából aranyos tőle hogy erre gondolt, de mi van ha valami pletyka lesz belőle?? - gondoltam magamban bár... Nyugi Han!! Csak a pillanatnak élj - erre a gondolatomra szélesen elvigyorodtam és Olivér felé fordultam
- Aranyos vagy - mosolyogtam - hova utazol??
- Frankfurt és Te??
- Szint úgy - mosolyogtam - és mi dolgod Frankfurtban??
- Kikapcsolódom - mosolygott - és neked
- Szint úgy. Kinél leszel ??
- Mercule Hotel és Te??
- Basszus minket összerendelt a sors - röhögtem el magam - Én is 2 hétig leszek és.. fogadjunk hogy Te is - mondtam
- Nem.. 14 napig - mondta komolyan
- Te hülye vagy - röhögtem el magam.. mire a hangos bemondó megszólalt
- Kérem a Frankfurti utasainkat beszálláshoz készülni
- Basszus most futás - nevettem el magam
***
- Jó utat kíván a Lufthansa - mondta be a repülőn egy női hang
Érdekes Olivérrel egymás mellé kerültünk én ablak mellé, ő pedig egy idős néni mellé. Imádok repülni a felszállás a legjobb, bár a leszállást nem díjazom, annak a részét főleg mikor földet érintünk... pont szárny rézén ültem úgyhogy a fényképek eléggé jók lettek. Nem tudom hogy sikerült, de teljesen véletlenül be aludtam, arra keltem fel hogy Olivér simogatja az arcomat és mond valamit de nem értettem, aztán az övemmel babrál, és akkor esett le hogy mi van mikor hatalmas huppanás+rázkódás, földet értünk.
- Utálok leszállni - mondtam aztán megállt a gép és mindenki tapsolt, velünk együtt. Majd mikor leszálltunk elindultunk a csomagjainkért.
- Menj csak én mindjárt megyek csak veszek valamit enni - mosolygott. Na jó, akkor keressük. Viszonylag gyorsan megtaláltam, és váram, vártam, Oli sehol a csomagjaink sehol... Most mi van?! Majd mikor úgy gondoltam meg kéne keresni Olit hogy mi van két erős kart éreztem meg a vállamon
- Mit csinálsz itt?? - hallottam meg a fülemnél iszonyú dögös hangját amitől kirázott a hideg...
- Várom a csomagunkat - fordultam felé
- A Barcelonai csomagoknál?? - nézett rám hatalmas vigyorral az arcán
- Ööööö... Aha??
- Nah jól van gyere,menjünk - mondta majd megindultunk a csomagjainkért.
***
Mikor végre kicsomagoltam, megbeszéltem Olival hogy a hallba találkozunk. Így elindultam lefele a lépcsőn, mire megcsúsztam és onnan semmi...


Hali!! itt 3. fejezet de ha nem érkezik legalább 2 komment akkor befejezem.,.. sorry...